@
Falusi környezetben felnőve és szocializálódva, saját népünk zenéje, tánca, gondolkodásmódja mindig is körülvett, mondhatni hétköznapi dolog volt számomra. Nem zenész, de a mulatást igen szerető családból származván, már kiskoromtól fogva érdekeltek a hangszerek. Az elemiben lévő furulyázás, majd a kamaszkori dob-gitár-hosszúhaj korszakon túljutva, egy jászapáti kiruccanáson ért az a sokk, ami még most is tart: elkerültem egy táncházba. Hazatérve onnan rögtön elkezdtem táncolni és brácsázni párhuzamosan. Ez kisért végig a középiskolán, majd egyetemi tanulmányaimat elkezdve a rendszeres táncolást abbahagytam, de egy jó táncházban néhanapján azért még megjön a kedvem hozzá.
Azóta több zenekar tagja lettem, több zenekarral kollaboráltam, segítettem be nekik. Ezek a zenészek (és még sokan mások) mind hatással voltak arra, amivé váltam, ami vagyok. Sosem féltem egy hangszert sem megfogni, hangot formálni vele legjobb tudásom szerint. A mai napig tartom magam ehhez.
A Tokos zenekarral lévő kapcsolatom egyetemi éveink alatt alakult ki a kolozsvári táncházas élet sodrában. Sokat köszönhetek nekik, családom és civil szakmám mellett szerves részei az életemnek. Fontos dolog számomra, hogy kiegészítői vagy épp szöges ellentétei az én gondolkodásomnak. A mai napig sem tudom, hogy hogyan és mikor lettem a zenekar tagja.